Bevezető
 |
| Városi iskola tanítója |
Nincs annál magasztosabb érzés, mint amikor a pedagógus gördülékenyen tudja alkalmazni nevelő hatásait, a szaktantárgyi értékközvetítését és a differenciált tanítási módszereit. Mindezeket úgy, hogy a napi praxisban 4-6 órát tanít és a délutáni órákban pedig marad idő a tanulók felzárkóztatásra és persze a tehetséggondozásukra is.
Közel 30 éve tanítok általános iskolában fizika, technika és 15 éve informatika tantárgyat városi iskola tanáraként teljesen "nevelői pálca" menetesen. Minden évben sokat találkozok több műveltségi területen tehetséges gyermekekkel és sok-sok tanulásban felzárkózásra szorulókkal is. Ezen tanulóknak képességszintjeik viszont egyre távolabb esnek egymástól, ezért bizony sok fejtörést okoz az osztálykeretek közötti pedagógiai munka megvalósítása.
Tanulmányomban azonban mégis a tanórán kívüli munkám probléma hátteréről és azoknak vélt megoldásairól szeretnék értekezni, elsősorban a tehetséges tanulók szemszögéből. Az egyik ilyen tanórán kívüli elfoglaltság a természettudományos iskolai belső versenyek szervezése azaz Kalandozás a Természettudományok Birodalmában, a másik a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciára való egyéni felkészítése, valamint ez utóbbihoz kapcsolódó Bölcsek Köve Kutató Társaság felsős tanulóinak összefogása, motivációs vezetése. Az említett tanórán kívüli sajátos nevelő munkámban tapasztaltak folyamatos érlelődés eredményei, kezdetben egymástól függetlenek voltak. Az utóbbi években (2013) viszont azt feltételeztem, s most is feltételezem, hogy lehetnek közös pedagógiai gyökerek a szervezett foglalkozások között, amelyek a természettudományos kutatás jellemző módszereinek adaptálásával kapcsolatba hozhatók, s hozzájárulhatnak értékes tudományos diákköri munkák születéséhez. Már itt a bevezetőben szeretném pontosítani, hogy ezen tanulmány igyekszik minden lehetséges módszertani problémát felvetni, megoldást ajánlani és csak egy érlelődő hipotézisig jut el, melynek lényege az, létezik olyan módszer, amely 10-14 éves tanulókat kutató munkára készít elő. Vegyük tehát szemügyre mester és tanítványának pedagógiai kölcsönhatását.
Tanulmányomban azonban mégis a tanórán kívüli munkám probléma hátteréről és azoknak vélt megoldásairól szeretnék értekezni, elsősorban a tehetséges tanulók szemszögéből. Az egyik ilyen tanórán kívüli elfoglaltság a természettudományos iskolai belső versenyek szervezése azaz Kalandozás a Természettudományok Birodalmában, a másik a Kutató Gyerekek Tudományos Konferenciára való egyéni felkészítése, valamint ez utóbbihoz kapcsolódó Bölcsek Köve Kutató Társaság felsős tanulóinak összefogása, motivációs vezetése. Az említett tanórán kívüli sajátos nevelő munkámban tapasztaltak folyamatos érlelődés eredményei, kezdetben egymástól függetlenek voltak. Az utóbbi években (2013) viszont azt feltételeztem, s most is feltételezem, hogy lehetnek közös pedagógiai gyökerek a szervezett foglalkozások között, amelyek a természettudományos kutatás jellemző módszereinek adaptálásával kapcsolatba hozhatók, s hozzájárulhatnak értékes tudományos diákköri munkák születéséhez. Már itt a bevezetőben szeretném pontosítani, hogy ezen tanulmány igyekszik minden lehetséges módszertani problémát felvetni, megoldást ajánlani és csak egy érlelődő hipotézisig jut el, melynek lényege az, létezik olyan módszer, amely 10-14 éves tanulókat kutató munkára készít elő. Vegyük tehát szemügyre mester és tanítványának pedagógiai kölcsönhatását.
Képforrás: Városi iskola tanítója - szkennerelt: Mészáros István (1982) Mióta van iskola? Móra Fernc Könyvkiadó, Budapest. 75. p.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése