Mindannyian készítettünk fel tanulókat városi, megyei, avagy országos versenyre. A tanulmányi év végén egy munkaközösségi statisztikában viszont megfigyelhettük, hogy kisebb- nagyobb különbséggel ugyanazok a „jó” tanulók vettek részt a versenyeken. Azt is tapasztalhattuk, hogy a jó képességű gyermekeink elkerülnek a hatosztályos gimnáziumokba, s a korábban vélt „közepesek” egy része a tanulmányi munkájukat tekintve fellépnek az új iskolába kerülők helyére. Elgondolkodtató volt számomra, hogy nem vettem észre a „csendes közepeseket”! 13 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy a „favoritok” mellet, én külön időt szánok a „közepes” tanulók versenyének, belső iskolai versenyek szervezésével, de bajban voltam azzal, hogy milyen formát szabjak az új versenynek.
KTB - tartalmi, formai felépítése
Ha a verseny résztvevői szempontjából gondolkodtam, érdekes módon nehéz volt megmondani kik is a közepesek. Ezért nem mondtam le a jó tanulókról és csapatversenyben gondolkodtam. Ugyanekkor a TV2 műsorában futott a Fort Boyard – Az Erőd c. műsor és ez ötletadó is lett. A műsorban feladatok sorozatait csapatokban kellet megoldani, kalandos élményes formában. Igaz, fizikumot is igénybe vevő feladatok is voltak, de szorosan kapcsolódtak fizikai és technikai eszközökhöz. Én ekkor tájt kezdtem középiskolai óraadó tanár lenni informatika tantárgyból és a más életkori sajátosságú tanulók felfedezése mellet, szakmai kihívást kaptam az érettségire való felkészítésre. A gimnáziumi záró vizsga ténye ötletsorozatot indított el bennem, gondoltam legyenek a vetélkedőn matúráim.
A 7. évfolyamon csapatvetélkedőt hirdettem kettő- esetleg háromfordulós versenyre. A csapat résztvevői a következő funkciókat kapták: 1 fő Mester, 1 fő Gyermek, 2 fő Pártoló, 3 fő Rokon. A csapat egy nagy Család lett. A Családtagok a vetélkedő folyamán úgy kapnak feladatokat, hogy a Gyermek feladatmegoldását segítsék és legyen cél az, hogy a vetélkedő utolsó fordulóján a Gyermek megszerezze a Matúra oklevelet, ez egyben az összes feladatpontok 80-85% százalékát jelenti. A vetélkedő rendszerint: biológia, földrajz, fizika, kémia, matematika tantárgyak ismereteire épít, de helyet kapott már az informatika és a technika is. Az év során csak 3 csapat juthat a döntőbe, a nyertes család Vándorgömböt kap. A döntő résztvevői tárgyi jutalomban részesülnek.
Az ötletsorozat része az is, hogy az említett családszerkezetet történelmi alapokra is szerettem volna helyezni, s így találok rá a Mester kifejezésre. „Mester úr” kifejezéssel a falusi tanítókat nevezték a XVII. századtól egészen a XX. század elejéig (Mészáros 1982:184)
A mester ugyan soha nem családtag a családban, de tudjuk, hogy gazdag görög családok fizetett magán tanítókat tartottak, hogy gyermekük neveltetésével is biztosíthassák vezető szerepüket a városban. A Pártolók lényegében a szülők, aki megbízzák a Mestert feladata ellátására, a gyermek fő gondoskodói. Amikor döntenem kellett abban, hogy 3 főnél több legyen a család, avagy nem, akkor kezdetben keresztszülők jutottak az eszembe. A keresztszülő-választásnak több féle szokása van, annyi bizonyos, hogy rokonok és barátok lehettek, kik a gyermek iránt kötelezettséget vállalnak[1]. Így született meg a nagy családi csapat. Itt meg kell jegyeznem több alkalommal az anyagi támogatások hiányában nem sikerül a csapat rokoni résztvevőit beszervezni.
Képforrás: Mester, tanítvány, pártolók: szkennerelt – Lukács Ernőné (1964) Mekkora? Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése